|

|
CHINATOWN
Niemetz
Ágnes képriportja |
| A keskeny, zsúfolt utcácskák autótülköléstől,
árusok zsibongásától hangosak. Kígyósan tekergő piros-sárga
feliratok a házakon. A világ legnagyobb kínai etnikai negyedében,
Manhattan déli részén vagyunk, ahol úgy 250 ezer kínai él és
dolgozik. Az első bevándorlók az 1870-es években jelentek meg
errefelé. A megmaradáshoz össze kellett tartaniuk kínai-ellenes
megmozdulások miatt. 1882-ben törvény tiltotta meg a kínai
munkások és családjaik bevándorlását (Exclusion Act) az Egyesült
Államokba, amit 1943-ban oldottak fel, amikoris a második
világháborúban az Egyesült Államok oldalán harcolt Kína a japánok
ellen. |
 |
 |
Ma már 40 blokkot foglal el Chinatown, és
bekebelezte Little Italy jelentős részét is. Egyedülálló kirándulóhely
Manhattan-nek ez a csücske. Sok a látnivaló, az ennivaló pedig sokkal
autentikusabb, mint bármely más rész kínai gyorséttermében.
A turistákat
és a helyieket 200 étterem szolgálja itt. Reggelenként sikátorok
raktárai nyüzsögnek a nagykereskedők rakodásától; az egzotikus árukat
- legyen az gyömbér vagy nagytestű
rák - válogatják és szállítják. Piaci hangulat mindenfelé. Kapni
szárított herkentyűket: tengeri uborka, polip, gomba. A gyógynövények
kifogyhatatlanok: termékenységet, potenciált és mindent gyógyító
szárított füvek ezek. Van olyan, amelyiknek fontja 320 dollár. Aki
szeret enni, nem hagyhatja ki a Deluxe Food Market-ban való
bámészkodást. Az áruk nagy részét mi, magyarok, nemigen ismerjük,
viszont kapni falusi disznóölésekre emlékeztető
húsos szalonnát. |
|
Ez volt az egyetlen
hely, ahol nagy tömeget találtunk a barangolásaink során.
Szeptember 11-e óta ugyanis a Chinatown iránti turizmus is
jelentősen lecsökkent a helyiek nagy bánatára.
Az elmúlt években több
mint 600 kis ruhatisztító és -ipari
vállakozás kényszerült a bezárásra a kínai negyedben. Ha
feltekintünk, az elhanyagolt ablakokban árválkodó kéményszerű
gőzelvezető
alkotmányokat látunk sok helyütt.
A „Lower Manhattan Development
Corporation” 4,6 millió dollárt juttatott piackampányra nyolc
környékbeli kulturális intézmény javára a látogatók visszacsalogatása
végett. Ezek között van a „Museum of Chinese in the Americas”. |
 |
 |
A kis
múzeum a Mulberry utcában található. Bemutatja a kínai bevándorlás
egyes szegmentjeit, így a kínai mosodások (az első
idők diszkriminációja
miatt kizárólga alantas munkákat tudtak vállalni) nehéz életét és
kultúrájuk pompás-színes világát, így ruhaiparuk gazdag kézimunkáját
és színvilágát. A múzeumban ebben az évben is érdekes történelmi és művészeti
előadások lesznek.
Egy szenvedélyes gyűjtő
például 10 ezer különféle étlapot gyűjtött
össze 80 külföldi ország étterméből(!)
A biztonsági intézkedések miatti elterelések és barrikádok okán
forgalmasabbak a nagy útkereszteződések.
Az egyik ilyen tér kis parkjában (Chatham Square) áll két jelentős
emlékmű. A Kim Lau
boltív a második világháborúban meghalt kínai katonáknak állít emléket.
|
| Lin Ze Xu szobra is híres. Ez a férfi 1785-ben született, a Ching
dinasztia császári hadseregparancsnokaként szolgált.
Ő volt az első
kábítószerelleni harcos, és nem is akármilyen! Az „East India Company”
ópiumot szállított Kínába, 1729-1832 között 40 ezer font ópiumról
piacuk három és félmillió fontra emelkedett. Lin két millió font
ópiumot semmisített meg 1839-ben, és felügyeltette a 23 napos
megsemmisítési kampányt. Ez vezetett a Nagy-Britanniával való
ópiumháborúhoz, amiben aztán Lin veszített, mégis: nemzeti hősként
tisztelik és az erkölcsi ellenállás példaképének tartják a a
kábítószerellenes harcban. |
 |
 |
Chinatown-ban található az 1962-ben
alapított, a keleti partvidék legnagyobb Buddha temploma, amelynek
léte a James és Annie Ying-házaspárnak köszönhető.
A történet röviden: Annie szomorúan látta, hogy
idősebb emberek a
járdaszéleken ücsörögtek naphosszatt, és kávét szürcsölgetnek – nem
volt hová menniük. Valamikor eljöttek dolgozni azzal a céllal, hogy
néhány évvel később,
egy kis összegyűjtött
dollárral visszatérnek a családjukhoz.
|
|
De Kína kommunista forradalma a
hazájukban szétcincálta, szétszórta a családokat, még a kommunkáció
is megszűnt
közöttük. Megöregedve nem volt otthonuk a hazájukban, és nem tudtak
amerikanizálódni itt sem. Ezért a Buddha templom amolyan klub is.
Középen nagy asztal székekkel (a képen jól látható). Lehet sakkozni,
újságot olvasni és ingyen teát szolgáltak fel a spirituális légkörben.
(A tea viszont nem népszerű,
mert ez a jelentős,
nyugdíjas réteg továbbra is csak kávét akart inni saját termoszaiból...)
Az imahely összetartó erejű,
ezért megnyitása óta fontos küldetést teljesít.
Niemetz Ágnes
|
 |

|