48 éves a George Washington-díj

Az Amerikai Magyar Alapítvány díjátadó ünnepsége

Az 1906-ban felavatott budapesti Washington-szobor Amerikában élő magyar emigránsok ajándéka volt. Kohányi Tihamér, az amerikai Szabadság újság alapítójának kezdeményezésére jött létre ez a nemes vállalkozás. A szobor jelkép és kapocs a soha nem elfelejthető magyar föld és a befogadó új haza, Amerika között.  Az Amerikai Magyar Alapítvány minden évben Washingtonról elnevezett díjat ad át olyan magyarságukra büszkén gondoló vagy emlékező személyeknek, akik kiemelkedő eredményt értek el a humántudományok, a művészetek, a kereskedelem, az ipar, a reáltudományok vagy a nemzetközi megbékélés területén.

A New Brunswick-i alapítvány társelnöke, a Washington-díj "lelke" Molnár Ágoston professzor, aki az idén adta át az igazgatói stafétabotot fiatal követőjének, Hajdu-Németh Gergelynek. Az idei díjátadáson, megnyitójában Molnár professzor magyar örökségünkről és az új kihívásokról beszélt. Számára az alapítvány szolgálata a legfontosabb, mint mondta: "Amikor Budapesten járok, mindig elmegyek a Városligetbe a Washington-szoborhoz."

A George Washington-díjat az idén három magyar származású híres ember kapta meg.

Szombati Béla, a Magyar Köztársaság nagykövete méltatta dr. Gyugyi László díjazottat, aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Matematikát, fizikát és elektromérnökséget tanult. Pályafutását Londonban kezdte, majd a pittsburgh-i Westinghouse Science & Technology Center szakigazgatójaként dolgozott egészen 2003-ig. 1992-ben megkapta a cég legmagasabb kitüntetését, a Westinghouse Érdemrendet, és számos más díj kitüntetettje. A hetvenes évektől gyűjti a 19. századi Zsolnay porcelánt. Páratlan gyűjteményét két alkalommal is kiállították New Yorkban. Az idén szeptemberben dr. Gyugyi az értékes porcelántárgyak felét ajándékba adta Pécsnek, a Zsolnay kézműgyár otthonának, a másik felét pedig Pécs város megvásárolta. A különösen értékes gyűjtemény, hazatérve, a pécsi Zsolnay kulturális negyedben tekinthető meg.

Peter C. Goldmark, Jr.-t lánya, Lara mutatta be, szerető kedvességgel viccelődve. Olyan reneszánsz emberként írta le apját, aki "Halloween napján vak síelő jelmezébe öltözött". Igaz, sokoldalúsága tükröződik pályafutásában: mielőtt a Környezetvédelmi Hivatal igazgatója lett volna, az International Herald Tribune elnök-vezérigazgatójaként dolgozott. 1988-tól a Rockefeller Alapítvány elnöke volt, hangsúlyozva az energiafelhasználással kapcsolatos környezetvédelem fontosságát. New York állam költségvetési igazgatójaként is sikeresen működött a közszolgálati szférában, és főigazgatója volt a Port Authority-nak. A híres, harmadik generációs, Harvardon végzett Goldmark neves amerikai egyetemeken is tanított.

Pákh Imre Munkácson született, Szent Pétervár egyetemén tanult, majd Budapestre költözött. Frank Hamrák bevezetőjében azt mondta Pákh Imréről, hogy ő az amerikai álom megvalósításának valódi szimbóluma. Száz dollár sem volt a zsebében, amikor megérkezett az újvilágba 1974-ben. A New York Egyetemen szerzett mesteri fokozatú diplomát, és ma az egyik legsikeresebb nemzetközi üzletember hírében áll. IBE Trade nevű cége a világ jelentős műtrágya-kereskedelmi és -gyártója lett. 2000-től,   biotechnológiai, így őssejtkutatási befektetésekkel is foglalkozik. Hiszi, hogy az őssejtkutatás megváltoztatja a ma ismert orvoslási gyakorlatot. Valódi szenvedélye azonban a magyar művészet. Ő a birtokosa a világ legnagyobb Munkácsy-gyűjteménynek, amelyet Magyarországon és számos környező országban is bemutattak már, és amelyet legalább másfél millióan láthattak. A díjat megköszönő beszédében azt mondta, hogy fő célja a gyűjtemény megismertetése minél több emberrel. "A magyar művészetek iránti szenvedélyem az első; a második pedig az üzlet - ez utóbbival támogatom az elsőt." Az idén hozta létre Budapesten a Munkácsy Alapítványt, amelynek célja a magyar kultúra külföldön való népszerűsítése. Pákh aktívan részt vesz családja jótékonysági szervezetének munkájában Munkácson; tagja a Vitézi Lovagrendnek és a Szent István Lovagrendnek.

Niemetz Ágnes

Dr. Laszlo Gyugyi was Born in Tamási, Hungary, received his basic technical education at the University of Technology in Budapest. Leaving Hungary in 1956 he studied mathematic, physics and electrical engineering at the universities of London, Salford, and Pittsburgh, obtaining both Master of Science and Doctor of Philosophy degrees. His professional career began in England at Epsylon Research and Development Company, then in 1963 he joined the Westinghouse Science & Technology Center in Pittsburgh, where as Technical Director of the Center he was responsible for the Corporation's central research and development work in power electronics for utility, industrial, and defense applications until his retirement in 2003.

In 1992 he received the Corporation's highest honor, Westinghouse Order of Merit. In 1994 he was honored with the William E. Newell Power Electronics Award from the IEEE Power Electronics Society and in 1999 he was presented the first FACTS Award by the IEEE Power Engineering Society. His book, Static Power Frequency Changers, published in 1976 also appeared in Russian in 1980, established the theoretical foundations of ac to ac switching converters; he holds 78 U.S. patents, and has over 50 scientific publications. In 2000 he received the Inventor of the Year Award for a set of his patents related "to a revolutionary technology for controlling the flow of power in electric power transmission lines".

Interested in the arts since childhood, he began collecting paintings and antiques in the United States. In the early 1970s he actively started collecting 19th century Zsolnay art pottery, high quality items the Zsolnay factory sent to world exhibitions or exported to important foreign markets from 1873 to 1910, the period that included the "Golden Age" and Art Nouveau, during which Zsolnay craftsmen and their masterpieces established the lasting world fame of the Zsolnay name. Dr. Gyugyi's unrivaled Zsolnay Collection was exhibited in 2002 and in 2009 in New York City.

On the basis of an agreement between Dr. Gyugyi and the City of Pécs, Hungary, on September I, 2010, he returned his Zsolnay Collection to Hungary, donating half of the collection to the City of Pécs, and the City of Pécs purchased the other half of the Collection, which now is permanently housed in the Zsolnay Cultural Quarter in Pécs.