Október hónap második felében mindig megszaporodnak a megemlékezések, hiszen minden magyar legnagyobb ünnepe, az 1956-os forradalom és szabadságharc elõtt
tisztelgünk. A New York-i Fészek Klub ünnepi rendezvényének elõadója dr. Lakatos István egyetemi tanár volt, aki az "1956-os emlékérem" kitüntetettje. A kitüntetést 1991. október 23-án Göncz Árpádtól, akkori köztársasági elnöktõl vette át.

Mint elmondta, az õ perspektívája a szemtanúé, "akibõl egyre kevesebb van" az évek múlásával. Rendkívül érdekes és színvonalas elõadást tartott. Érzelmektõl sem mentes történelmi áttekintését a második világháború utáni helyzettel kezdte, amikor a szovjet csapatok brutálisan elfoglalták Magyarországot. Beszélt Rákosi terrorjáról, a parasztság termelõszövetkezetekbe való tömörítésérõl, az ÁVH kegyetlenségeirõl, a szabadságjogok teljes kiirtásáról, a koncepciós perekrõl, ártatlan emberek tömeges feljelentéseirõl, a Magyar Írók Szövetségének 1955 novemberi memorandumáról, Rajk László 1956. október 6-i újratemetésérõl, a budai mûszaki egyetem 1956. október 22-én éjszaka megalkotott követeléseirõl, és arról a keddi napról, amikor az õszi napsütés bearanyozta Magyarországot... A Bem téren kibomlott a lyukas zászló, több ezer ember énekelte a Himnuszt könnyes szemekkel. Este a forradalmi ifjúság kérte a rádióban az egyetemisták és fõiskolások szervezete (MEFESZ, ami Szegeden, többek között Lakatos István kezdeményezésére vált országos mozgalommá) 14 pontos követelésének beolvasását. E helyett Gerõ Ernõ beszélt, és csõcseléknek nevezte a tömeget.

Az elõadónak sok mondanivalója volt arról a három hétrõl, a forradalom izzó napjairól, amirõl 1989-ig nem lehetett beszélni. Nem lehetett beszélni arról, hogy 150 ezer szovjet katona és 25 ezer páncélos taposta le Magyarországon a forradalmat. Nem lehetett beszélni arról, hogy 2500 magyar meghalt és 20 ezer megsebesült. A megtorlás sötét évei hosszúk voltak és gyilkolásokkal teli.

A közönség nagy érdeklõdéssel hallgatta dr. Lakatos István elbeszélését, amelyet újra és újra forradalmi versek szakítottak meg Krencsey Marianne elõadómûvész tolmácsolásában. Hallhattuk többek között Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról, Tollas Tibor Bebádogoztak minden ablakot és Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán költeményeket.

Kossuth Lajos 1851-ben, amikor Amerikában járt, így foglalta össze az 1848-49-es forradalom lényegét: "Nem gyõztünk, de harcoltunk. Nem döntöttük meg a tyrannok hatalmát, de megváltoztattuk az irányt."
 

Niemetz Ágnes