Arthur Koestler most lenne 100 éves, ha huszonkét évvel ezelõtt, hetvennyolc éves korában önkezével nem vet véget életének. Hetvennyolc évébõl mindössze tizennégy jutott Magyarországra, hogy azután több mint hat évtizeden át hontalanként bukkanjon fel a világ legkülönbözõbb pontjain, ahova érdeklõdése vagy éppen kalandvágya vitte.

Ami sorsdontõ Koestlerrel az tizenneéy éves kora után történt, annak színhelye már nem a szülõhaza, hanem a nagyvilág. Ahogy õ mondja: "Születtem Magyarországon, nevelkedtem Ausztriában, életem formáló éveit Franciaországban töltöttem, brit állampolgárrá vedlettem".

Vallomásaiból tudjuk, hogy csak tizennégy éve ellenére is, a genius loci szelleme egész életében elkíséri, megtartva magyarságát, bárhová vesse is õt a sors. Bécsben járt egyetemre, élt a Közel-Keleten, Párizsban, a Szovjetunióban és Spanyolországban. Résztvesz a Spanyol polgárháborúban, Franco börtönébe kerül, majd Francia fogolytáborba viszik, belép a Francia idegenlegióba, majd Angliába szökik és csatlakozik a brit hadsereghez.

Ha van jellemzõ írószemélyisége a 20. századnak, aki életével és mûveivel is ennek az átélhetelen, megemészthetelen, szélsõségekkel teli kornak a lenyomatát jelenti, akkor az Arthur Koestler. Ki volt õ? Neve összeforrott a "Sötétség Délben" címû regényével, ami a leghíresebb lett a mûvei közül. Számtalan, különbözõ témákban ír, a szépirodalmi mûvei mellett, természettudományos, filozófiai és pszichológiai mûveket publikál.

A "Sötétség Délben" címû mûvével beírta magát a század legjelentõsebb íróinak társaságába. Megalkotta az elsõ, fontos antikommunista elemzõ mûvét a sztálinizmusról, a tisztogatási perek természetérõl és mechanizmusáról. Méghozzá igen korán: a moszkvai nagy perek után mindössze két évvel. Így vonult be az irodalmi köztudatba: szinte az elsõ, aki képes volt megragadni a sztálinizmus lényegét. Általában így írtak róla: éles szemû, kiváló politikai érzékkel bír és kivételesen érzékeny a hatalom és az egyén viszonyára.

Arthur Koestler munkáit gyakran említik George Orwell munkáival együtt. A két író Koestler angliai letelepülését követõen került barátságba. Koestlernek más közvetlen tapasztalatai voltak Európa sorskérdéseirõl, mégis mindkét író ugyanarra az igazságra jutott és elutasította a nyugati baloldalra jellemzõ szentimentális kötõdést a kommunizmus és a Szovjetunió iránt. Koestler önéletrajzi írásai és a "Sötétség Délben" címû könyve pontos képet nyújt az 1930-40-es évek Európájáról és a Szovjetunióban zajló tragikus történésekrõl.

Az "Alvajárók" címû tanulmánya Kepler, Galilei és Kopernikusz életmûvének bemutatása kapcsán valójában a tudomány, a mûvészet, a kreativitás és a spirituális "magasabb törvények" összefüggéseit vizsgálja.

Élete végén Koestler a természet és az emberi ész, a tudomány, a teológia és a teremtõ akarat bonyolult kapcsolatrendszerén kívül parapszichológiai és vallási-spirituális témákat tanulmányoz.

Fodor P. András