Vermes Gábor történész egyetemi tanár, több előadást tartott a Fészek Klubban, mindig nagy sikerrel. Legutóbbi előadásán (Gondolatok az újkori magyar történetírásról) az idegenben élés előnyeivel és hátrányaival élő, az otthoni befolyásoktól független kiértékelés lehetőségeivel foglalkozott, amit hosszas vita követett. Az eredetileg geológusnak készülő (ELTE, Budapest) fiatalember az 56üos forradalom után Amerikába érkezve, érdeklődése egyre inkább a történelem tanulmányozása felé fordult. A Stanford Universityn kapta meg történész diplomáját 1961üben és doktorátusát 1966üban. 1972 óta tanít a Rutgers Egyetemen, 2002 óta prof. emeritus. Sokat foglalkozott a 18. századi magyar reformkorral, legismertebb munkája a Tisza Istvánnal foglalkozó könyve, ami magyar fordításban is megjelent.

Forrás: Fészek Klub

A 18. század átmeneti korszak volt Magyarországon, így sokan abban a században többdimenziósak voltak: részben még a régi világhoz tartoztak másfelől viszont már a születőben lévő újhoz. Ezt mind egyéneken mind csoportokon belül ki lehet mutatni. Az utóbbiak közül a szabadkőművesek voltak a legbefolyásosabbak és legaktívabbak. A páholyokban folyó élénk társasélet és titkosság nagy vonzerőt gyakoroltak sok egymástól izoláltan élő művelt ember számára. A maradi környezetükben sorvadó, elszigetelt, hasonló gondolkodásúak társaságáért élő-haló emberek kapva kaptak annak a lehetőségén, hogy összejárhassanak. Természetesen egyes törtetőknek és opportunistáknak is sikerült csatlakozniuk, de általában az etikai mérce magas maradt és így az ideál megközelítésének a lehetősége is az volt. Ezek a páholyok sokat tettek a vallási tolerancia, a katolikus-protestáns megbékélés érdekében. Mérsékelt reformerek voltak a korszak osztálykorlátain belül. Így, noha az elv a tagok teljes egyenlőségén alapult, a legtöbb páholy vezető elemeit a nemesek alkották; a polgárok szerepe rendszerint másodrendű volt. A létező társadalmi rend felforgatására nem gondoltak.

Egyetemi hallgatók számára csak egy egyetem létezett, ameyik 1777-ben Nagyszombatról Budára, majd 1784-ben Pestre költözött. Így sok diák külföldre ment tanulni, katolikusok Bécsbe és olasz egyetemekre, míg a protestánsok zöme német, svájci és holland egyetemekre járt. Legtöbbjük igen szerény körülmények között élt és tanult. Hazatérve, egyesek közülük fényes karriert futottak be, de legtöbbjük, különösen a szegénységben élő protestánsok, mint kis falvak lelkipásztorai folytatták pályájukat. Fény és árnyék, magasröptű szárnyallás és minden haladást elutasító visszahúzódás, dinamikus ambíció egyénért és nemzetért és reménytelennek tűnő letargia - ezeket adta át örökségként a tizennyolcadik század a tizenkilencediknek.

Dr. Vermes Gábor

Kapcsolódó oldalak:

Fészek Klub @ gimagine