|
 Ma
nem mint Franz Kafka irodalomtörténész vagy Molnár Ferenc
drámáinak ismertetője állok itt, hanem kaleidoszkópikus
fotómontázs fényképeim bemutatójaként. Mai előadásom nem
egy tudományos prezentáció. Mondanivalóm rövid, egyszerũ,
és nagyon személyes hangú. Remélem, hogy fényképeim saját
magukért beszélnek majd.
Kínai mondás szerint "egy kép ezer nyelven beszél". Feltételezem hogy fényképeim is ezt az univerzálisan
elfogadodt nyelvet képviselik és esetleg
több érdekes interpretációnak adnak lehetőséget.
Előre szeretném
bocsátani hogy fotómontázs technikám nem egyedülálló. Mások
is próbálkoztak ezzel az optikai illúziót keltő
variációval. Ha jól emlékszem, kb. öt évvel ezelőtt, a
Fészek Klubban is bemutattak hasonló típusú képeket.
Nagyon szeretném kihangsúlyozni hogy nem professzionális, de amatőr fényképészként állok itt.
Bevezetésül
csak annyit, hogy kedvenc pozsonyi nagynénikémtől kaptam az
első fényképezőgépet tinédzser koromban és mindig nagy
élvezettel gyönyörködtem a fekete fehér fotóimban. A
családban én voltam a napló író. Évekkel a könyvtárosi
karrierem előtt mindig lelkesen dokumentáltam családom és
saját életem fontos eseményeit. Erről számtalan világot
bejáró fotó napló albumom tanúskodik. Utazási élményeimet,
ha csak lehetett, fényképekkel illusztráltam. Ebből a gazdag
utazási gyűjteményemből csak egy pár válogatott képet fogok
bemutatni.
 A
húsz éves Massachusetts-i hegyes dombos Berkshires-i
tartózkodásom alatt szerelmes lettem a fákba, virágokba,
tárgyakba és épületekbe. Legyenek azok öreg tölgy vagy magas
fenyő fák, piros tulipánok vagy sárga napraforgó virágok,
fehér falas házak vagy magas fehér tornyú templomok. Egy 26
kötetes gazdag fényképekkel illusztrált naplóm tanúskodik
erről a szenvedélyes tevékenységemről. Néhány kép a
jelenlegi kiállításomban innen származik.
Amikor egy fát,
egy szobrot, egy hidat vagy egy épületet fényképezek
különleges érzés tölti el lelkemet, mintha egy misztikus
kapcsolat kötne össze a tárggyal. Amikor elkattan a
fényképezőgép kezemben, sokszor úgy érzem, hogy enyém lett
a fa, a szobor, a híd, az épület.
 Kaleidoszkópikus
fotómontázs technikámról nem lehet sokat mondani. Őszintén
be kell vallanom, hogy ügyetlenségem okozta az úgy
nevezett "felfedezésemet". Több mint húsz évvel ezelőtt a
vonzó Berkshires-i hegyekben rejtőző olasz temetőhöz vezető
öreg fasorról duplán előhívott képeimet leejtettem.
Amikor lehajoltam hogy felemeljem őket egy különleges kép
tárult a szemem elé. Az öreg fatörzsek, az ágak és a levelek
mintha egy tükörképben összehajoltak volna. Számomra ez a
különleges visszatükröződés az első optikai illúziót
varázsolta. A fotómontázs technikáról még csak annyit, hogy
két jó szem kell és egy kis fantázia. Két negatív és két
pozitív kép montázs variációja teremti meg ezt a különleges
kaleidoszkópikus kompozíciót.
Nagyon fontos egy manipulálható tárgy kiválasztása, amely
inspirál egy illuzórikus és multiplexes képzelettel teli
világ visszatükrözésére.
Képeim
szobrokat, tárgyakat, épületeket, állatokat, kapukat,
virágokat és különleges fákat multidimenziós formában
ábrázolnak.
Rajec Molnár Elizabeth |
