André Kertész-kiállítás New Yorkban
Tizenhétéves volt Kertész Andor 1912-ben, amikor az anyjától egy
kis fényképezőgépet kapott ajándékba. A fényképezés kihívás és
kifejezési lehetőség volt a számára, hiszen, mint mondta
egyszer, szavakkal nehezen tudta magát helyesen megértetni:
"Hiányolom a szavakat, pedig tudom, hogy itt vannak bennem." Az
első világháborús osztrák-magyar hadseregben való szolgálata
során a katonákat fotózta, és a képei meg is jelentek magyar
lapokban. Így indult a huszadik század egyik legnagyobb vizuális
poétájának, André Kertésznek a pályafutása. 1925-ben aztán
Párizsban tökéletesedett és kiteljesedett; több magyar művésszel
is megismerkedett, akik hatással voltak fotótechnikai tudásának
elmélyítésére. Egyre ismertebbé vált Párizs-szerte; olyan
fényképész volt, aki költőien ragadta meg a párizsi
mindennapokat és kultúrát kávézók, vásárok, parkok, utcák és
hidak lekattintásával – mondták róla.
1936-ban New Yorkba távozott, ahol eleinte nem kapott olyan
elismerést, mint Párizsban, de azért ő csak fényképezett
rendületlenül New York utcáin és parkjaiban – ezeknek az éveknek
a képei elszigeteltségről és magányról árulkodtak. 1962-ig a
House and Garden magazinnál fényképészként dolgozott; azért
hagyta ott a magazint, hogy kizárólag a saját stílusú képeknek
szentelhesse az idejét. Az amerikai közönség növekvő figyelemmel
fordult a munkái felé; Kertész újrahívatta régebbi negatívjait.
Sikeres kiállításokat szerveztek az alkotásainak többek között
az International Center of Photography, MoMA és Metropolitan
Museum of Art ismert intézményekben. Kiállítások és díjak
követték egymást világszerte, könyveket írt, és létrehozta az
André és Elizabeth Kertész Alapítványt a művészetek
támogatására és saját életművének az életben tartására. Élete
utolsó pillanatáig fényképezett; láttatta "érzékeny szívét és
kifinomult látásmódját", ahogy fényképész barátja, Cornell
Capa írta róla egy helyütt.
A
New York-i International Center of Photography ismét helyet
szentelt Kertész alkotásainak. A 2005. szeptember 16-tól
november 27-ig nyitva tartó kiállításon több mint száz fényképe
látható; megtévesztően egyszerű, mégis lenyűgözően költői
fényképek ezek.
November 3-án a New York-i Kulturális Intézet – igazgatója,
Orsós László Jakab kezdeményezésére – és az International
Center of Photography közös estet szervezett Kertész
jelentőségének a méltatására. Az eseményen jelen volt és
felszólalt többek között dr. Horváth Gábor főkonzul; Pavlovits
Dávid magyarországi koncertgitáros pedig, aki a megelőző esten a
Carnagie Hallban lépett fel, kellemes gitárzenével növelte az
est emelkedettségét.
"Az
ösztöne vezette a munkájában, és a modern városi élet
költészetét ragadta meg annak csendes, sokszor nem észrevehető
jelenségeivel, olykor komikus, sőt bizarr határosságával.
Igyekezett saját magával kapcsolatban ’mindennek jelentést adni’
a fényképezőgép segítségével, hogy olyanok legyenek a képei,
mint a tükörben való visszatükröződések: nem mesterkéltek..."
– olvasható a kiállítás egyik falszövegén .
A
három korszakának, amit Budapest (1910-1920), Párizs (1920-1930)
és New York (1936-tól a haláláig) fémjelez, legszebb alkotásai
láthatók a International Center of Photography házában. A
fényképek között sétálva feltárul Kertész egész élete, a
belülről fakadó egyszerűség láttattása, amit fényképészeti
technikájával világhírűvé emelt.
Niemetz Ágnes
|
