A yearlong festival showcasing contemporary Hungarian visual,
performing, and literary arts in New York and Washington, D.C., throughout 2009, organized by the Hungarian Cultural Center, NY

Félix Lajkó, one of the most charismatic violisits is known for improvisatory performances which fuse folk, jazz, Gypsy, and Jewish klezmer music in a unique and energetic musical style. He performed with longtime collaborator, friend and inspiration violist Antal Brasnyó as part of Extremely Hungary.

Born in Yugoslavia of Hungarian descent, Lajkó began playing the zyther at the age of 10 and violin at the age of 12. After fininshing his formal studies, he began playing jazz with Dresch Quartet, contemporary music with the Hungarian pianist-composer György Szabados, and joined the Ensemble Ritual Nova of Boris Kovač. He has performed with Alexander Balanescu, Japanese Butoh dancer Min Tanaka, Noir Désir and Boban Markovič. He has appeared in Budapest, Prague, Berlin, Paris, Frankfurt, London, Edinburgh, Tokyo, Bratislava, Venice, Dublin, Warsaw and elsewhere.

An album produced in September 2001, exhibiting Lajkó's talent as an instrumentalist and abilities as group leader, brought together musicians from different cultural backgrounds to create a very specific East-European sound. 2002 marked his first compilation album, on which he also appears as solo musician. In 2004, the release of "7" revealed an artist on a constant musical journey. With his trio, he takes us on a trip through classical, jazz, folk, and improvisational music. His newest album, "From the Bush," was recently issued in Hungary and Serbia. It is the second album recorded in the woods, this time with his longtime partner, Antal Brasnyó, on viola. For a period of three years, day after day, they practiced together with results that attest to the quality of the improvisation. The album resonates with live concerts, where place and audience contribute to the music. Lajkó played the leading role in Kornél Mundruczó's feature film "The Delta," which won awards for best film and best musical score at the Hungarian Film Festival in 2008.

Source: River to River Festival

Lajkó Félix – New Yorkban is boldogsághajszolás

Először zenélt Amerikában Lajkó Félix hegyedűművész, a nemzetközi zenevilág 35 éves antisztár fenegyereke. A New York-i River to River Fesztivál "nyár csillagjai – tündöklő új tehetségek" sorozatának első fellépőjeként adott sikeres koncertet a városban. Az Amerikában zajló magyar kulturális évad részeként fellépő hegedűs Brasnyó Antallal muzsikált a Pace Egyetem nagyszínpadán.

Lajkó Félix mesékről, szerepekről, álságról és válságról.

A tegnapi koncerted után odalépett valaki hozzád azzal, hogy volna-e kedved egy harlemi jazz kocsmában afrikai zenészekkel muzsikálni. A St. Nicolas Clubról sokan mondják, hogy szombat este a város legjobb jazz zenéjét ott játszák. Mit szólsz az ötlethez?

Nem nagyon érdekel. Nem szeretem a jazzt.

Hogy hogy?! Te egy jazz együttesnek (Dresch Quartett – a szerk.) köszönhetően lettél ismert.

Igen, de én ott sem játszottam soha ezt a műfajt. Ha meghallgatod az albumot, kiderül, én csak a saját dolgomat csináltam. Improvizáltam. Különben sem szeretem, ha valami ki van találva. És ez szerintem igaz erre a fekete jazz dologra - van benne valami mesterséges.

Abban nincs mesterségesség, hogy a most tavasszal megjelent albumodat (A bokorból) ugyan úgy az erdőben vettétek fel, mint az előzőt?

Valahol lehet hogy az. De ez más, nekem ez a természetes, teljes szabadságot jelentette. És ha az egyszer bejött, akkor talán a második próbálkozásban is lehet benne eredeti. Döntse el, akit érdekel.

Ez a New York-i fellépésed a debütálásod is Amerikában. Különösebben nem voltál feldobva a koncert végén. Ráadást sem játszottatok.

Miért kellett volna feldobodva lennem? Koncert után itt sincs különbség. Segget kellett volna nyalnunk, de nem szoktunk. Nem szeretem ezeket a fellépés utáni kötelezettségeket.  (A koncertet egy fogadás követte a New York-i Magyar Kulturális Központban, ahol Lajkó Félix és menedzsmentje az est felénél látványosan elvonult az összegyűltek elől az intézet hátsó részébe, ahol dohányzással és privát italozással múlatták az időt). Különben nekem mindegy, hogy Tokió, New York vagy egy kis falu Szerbiában az, ahol épp egy 50 fős kocsmaközönségnek játszunk. Ezt sokan nem értik meg vagy nem hiszik el. Az számit, hogy sikerül-e eufóriát kihozni magunkból. Olyat, amely esetleg a hallgatókat is kizökkentheti az átlagosból. Azért nem adtunk ráadást, mert nem éreztük, hogy kellett nekik. Később mondták, hogy itt mások a szokások, de ez akkor is világos, a koncert után nyoma sem volt a zene ünnepének.

Tehát azt mondod, hogy neked mindegy, hogy épp a "világ kulturális fővárosában" adtál egy koncertet?

Egyáltalán nem érzem annak. Nincs kultúrájuk. Európából azokat a mű dolgokat szedték össze, aminek semmi értelme nincs. A sznobság az itt egy létforma. Tele vannak lóvéval, könnyen tehetik meg, hogy idehozzanak azt, akit csak akarnak. Az, hogy ez az amerikai premierem, nem hat meg. Sosem érdekelt különösebben ez a világ. Nem számoltam azzal, hogy majd most ide kijövök, és sínre került a karrierem… Engem ez abszolút nem érdekel. Ha a karrier érdekelne, akkor egy más szakmát választottam volna, amivel nagyobb sikereket lehet elérni. De nekem csakis a zene a fontos.

Nagyon sok művészkollégád első amerikai fellépésére alighanem egészen másként gondolna. Rengetegen említik New Yorkot mint az ihlet primer forrását.

Nálam ez fordítva sült el. Itt arra jöttem rá, hogy mi az, ami hamis abban amit mostanában csináltam. Ez a pár nap, amitt eltöltöttünk itt jó volt arra, hogy letisztítsak magamban néhány dolgot. Hogy elhagyjak kliséket a zenémből. Olyan álságos dolgokat, amelyeket el kell hagynom, mert nem hiteles.

Mire gondolsz? Nekem az ismétlődő elemek időnként Philipp Glass repetatív stílusát juttatták eszembe.

Többek között erre gondoltam.

Nemrég valahol azt nyilatkoztad Magyarországról, hogy "káosz van, és teljes összevisszaság". Mire gondoltál?

Itt is összevisszaság van, de itt jól ki van találva, hogy ne legyen az. Itt mindenki tudja a dolgát. Meg vannak a szerepek, az emberek tudják, hogy kell viselkedjenek, és pontosan tudják, ha ezt a szerepet eljátszák, akkor minden jónak fog látszani. Ha Magyarországon káosz van, akkor káosz van, de nincs eljátszva, hogy nincs. A nyugati kultúra és a szokások rászakadtak a kelet-európaiakra, és világosan látszik, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni vele. Álságos szabadság – ez az, amit otthon ajnároznak sokan, és közben a kulturális és szociális különbségek miatt nem tudjuk kezelni a dolgokat. Valójában fel sem ismerik, hogy ez a gond. Körberakták magukat valamivel, amire nincs is szükségük.

"Róluk" beszélsz, de mi is benne vagyunk ebben. Vagy te el tudod magadat távolítani ettől?

Hát épp ezért zenélek.

Családapa vagy. Szeretteidet felelősséggel hogy tudod távoltartani ettől a jelenségtől?

Mi az hogy felelősség? Nem azért csinálsz gyereket, hogy aztán felelősségteljesen felneveld. Ez egyszer csak kialakul. Legalább is ott ahonnan én jövök, ez egy természetes folyamat, benne van a génjeinkben. Élsz, szeretsz, harcolsz, keresed a boldogságot, és egyszer csak egyre több ember lesz melletted. Feleség, gyerek, ilyenek, Ez egy ilyen kultúra, talán ezért is érzem a nyugati világban olyan idegennek magam.

Még mindig Palicson élsz, távol a nagyvárosok zajátol. Hogy telnek napjaid?

Vagy elviszem a gyereket az oviba, vagy nem. Én megyek el érte délután. Lefektetem. Olvasok. Vagy neki vagy magamnak. Most éppen Weöres Sándor verseket. Nagyon szeretem az irodalmat, de ezeket a verseket nem is lehet besorolni ebbe a kategóriába.

Ez az életforma jele lehet annak, amit külsőd is tükröz, és amiről zsurnaliszta kollégák úgy fogalmaztak, hogy Lajkó Félix "megszelídült", "lenyugodott". Mi van emögött?

Így döntöttem. Két verzió van arra, hogy mit csinálsz akkor, ha megsejted, valami nem stimmel azzal, ami benned zajlik: beleöregszel és eleged lesz az egészből, "átmész rutinba", vagy magasról rászarsz mindenre, és mész tovább. Én ez utóbbit választottam, és úgy látszik ez fiatalít is.

Ha valaki szuggesztiven játszik a színpadon, a közönség hajlamos azonnal azt gondolni: "de jó neki, olyan szabad". Te civilben is rendkívül szabadnak tűnsz.

Nem tudom, nem gondolkoztam ezen.

Tudsz úgy szabad lenni, ahogy szeretnél?

Persze. Állandóan turnézunk, de szabad vagyok. Valójában otthon vagyok én folyamatosan, csak időnként elugrom valahova zenélni.

Hiszel  a mesékben – mondtad valahol. Gondolom, ennek a kislányod is örül.

Szeretek meséket olvasni, meg hallgatni. Bírom a hősöket benne. A fehér ló fia rajzfilm változatban a 27 fejű sárkány pont egy ilyen toronyházban lakik mint ami itt van mellettünk. Folyamatosan nézzük a kislányommal a meséket, meg sokat is olvasunk együtt. Baromira élvezem ezt.  

A siker mennyire számít?

Ez mindenkinek számít, de nem akarok a bűvöletébe esni. Teljesen mindegy hol kedvelik amit csinálok.

Ha például az itteni koncerted alapján egy producer szerződést ajánlana, stúdiómunkát Los Angfelesben, jönnél?

Úgyse lesz ilyen. Ezek az emberek különben sem mernének belemenni abba, hogy egy ilyen kiszámíthatatlan fickó elköltené a pénzüket.

Nem szoktad betartani a szerződéseidet?

Dehogynem. Eddig mindegyiket a leírtak alapján csináltam végig. Csak egyszerűen nem hiszem azt, hogy tudnék működni egy ilyen közegben úgy, hogy az produktív legyen és közben én is élvezzem amit csinálok. Ki nem állhatom a nagyvárosokat. Jó meginni egy kávét Bécsben vagy Pesten, de semmi több. Tokió? New York? Á, ilyen helyeken ha csak tehetem a szálloda szobájában zenélek és olvasok.

New Yorkban is?!

Igen, folyamatosan zenéltünk. Sok helyen nem is voltunk, egyedül az indiánok történetét bemutató múzeumbe mentünk el. Akartam venni egy törzsfőnöki fejdíszt, de végül nem sikerült.

Mundruczó díjnyertes Deltájában főszerepet játszottál. Tetszett a film?

Nem. Sem a filmezés, sem a film. Kornél például kitalálta, hogyan kellene befutni. Nekem meg ebben részt kellett vennem. Nem igen kedveltem ezt a műfajt…

Jövő szombaton Budapesten koncertezel. Hogy alakul a nyarad? Tartogatsz valami meglepetést a közönségednek?

Nem tudok kitalálni semmi újat. Mindig ugyan azt fogom az emberek fejéhez verni. Sok felvételt fogok csinálni a nyáron. Nem tudom, mi lesz belőle, hogy egyáltalán valaki ki fogja-e adni. Lemez-kötelezettségem nincs. Boldog szeretnék lenni attól a zenétől amit csinálok. Folyamatosan, nem elégszem meg azzal, hogy most épp jól érzem magam. Állandóan hajszolom a boldogságot. Magyarázatom nincs erre. Szúrjam el az örömömet azzal, hogy nekiálljak elemezni a boldogságomat? Hülye lennék…

Wallenstein V. Róbert
FigyelőNet számára készített interjú,
melyet a szerző adott át a gimagine-n való közlésre is

Related links:

Lajkó Félix

www.RiverToRiverNYC.com

Pace University

www.classicalactin.org

Extremely Hungary official web site

Hungarian Cultural Center, NY

Hungarian Cultural Center / Extremely Hungary - gimagine photo reports