A konzulátusi est dr. Horváth Gábor nagykövet köszöntõjével kezdõdött.
Felolvasta George E. Pataki, New York állam kormányzójának
proklamációját, amiben a kormányzó 2005. október 23-át az
1956-os forradalom és szabadságharc napjává nyilvánította.

A továbbiakban Bródi Gábor, Magyarország ENSZ nagykövete
üdvözölte a népes egybegyûlteket.

Az est szónoka a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke, Németh Zsolt volt. Megemlékezésében megkülönböztetett tisztelettel beszélt azokról az Amerikában is élõ magyarokról, akik a forradalom és szabadságharc leverése után elhagyni kényszerültek hazájukat.

"200 ezren hagyták el Magyarországot akkor, akik közül több mint 30 ezren az Egyesült Államokban találtak új hazát. Köszönet ennek a szabadságszeretõ országnak, hogy menedéket nyújtott akkor a menekülõ magyaroknak."

"Tisztelt hallgatók! Mostantól fogva a rádióban csak az igazságot fogják hallani." Többek között ezt adta tudtul a szabad Kossuth Rádió 1956. október 30-án, amikor egy fiatal londoni újságíró, Michael Korda és három barátja megérkezett Budapestre. "Nem éreztem magam magyarnak – az anyám angol, magam Londonban születtem, nem beszélek magyarul –, mégis, kötelességemnek tartottam, hogy a magyarok iránti konkrét támogatásunkat kifejezzük, és azt ne csak a Times-ba való levélírogatással tegyük."

Ezek az retrospektív mondatok már most, 49 évvel késõbb hangzottak el a New York-i Magyar Fõkonzulátus ünnepi megemlékezésén Michael Korda (a Simon and Schuster kiadó alelnöke, fõszerkesztõ) 1956-ot a világtörténelembe belehelyezõ, sziporkázó elõadásában.

Az ünneplés fénypontja volt, hogy a magyar köztársasági érdemrend tisztikeresztjét vette át Dömötör Gábor, a Magyar Cserkész Szövetség alelnöke és Somogyi Balázs, a Connecticut Magyar Kulturális Egyesület elnöke kiemelkedõ, több évtizedes tevékenységükért. A kitüntetéseket Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke nyújtotta át e két, amerikai-magyar körökben jól ismert személyiségnek.

Dömötör Gábor

Somogyi Balázs

Hadd álljanak itt befejezésül ismét Michael Korda szavai azokról a napokról, amikor mint fiatal külföldi értelmiségi együtt élt és gondolkodott a magyar forradalom fiataljaival: "...azokban a napokban a magyar élet új fejezete kezdõdött; osztozkodtunk a reményben, az eufórikus örömben és boldogságban, amit minden osztályhoz és foglalkozáshoz tartozó magyar érzett akkor, csak hogy megszabaduljanak az idegen ideológiától, a brutális rezsimtõl, és hogy ismét hallhassák 'az igazságot'. Segítettünk nekik ledöntögetni a vörös csillagokat, a sarlós-kalapácsos szimbólumokat, Marx, Lenin és Sztálin portréit... Amikor hallottuk, hogy a franciák és az angolok megtámadták Egyiptomot, hogy elfoglalják a Szuezi-csatornát, figyelmeztettük õket, hogy a Nyugat nem fog segíteni.

Aztán az oroszok november 4-én hajnalban bevonultak, és mi segítettünk barrikádokat építeni, Molotov-koktélokat készíteni; az egyetemistákkal együtt éreztünk azokban a tragikus órákban, amikor a szovjet hadsereg bevonult Budapestre, és leverte a forradalmat."

Niemetz Ágnes