2005. május 22. - Független Magyar Református Egyház, NYC

Magyar Kálmán és Judit valamint a
Független Magyar Református Egyház szervezésében:

XX. századi, Istent kereső
magyar költők
rendhagyó délutánja

EPERJES KÁROLY
A budapesti Új Színház tagja, Jászai Mari-díjas,
Kossuth-díjas színművész előadása

Fotók: Frank Deák és Győrffy Gabriella Szöveg: Niemetz Ágnes

Nt. Drótos Árpád (New York-i Független Magyar Református Egyház)
köszöntötte az előadó Eperjes Károlyt és közönségét

EPERJES KÁROLY


Eperjes Károllyal, Magyarország egyik legjelentősebb színművészével a Független Magyar Református Templomban találkoztunk május 22-én az "Istent kereső 20. századi magyar költők" rendhagyó New York-i délutánon.

A mai magyar színjátszás kimagasló személyiségét és családját az Egyesült Államok-beli körúton Magyar Kálmán és Judit látta vendégül. Drótos Árpád lelkipásztorral együtt segítettek a New York-i délután megszervezésében is. A rendkívül magas színvonalú összeállítást Rakusz Tamás orgonaművész játéka tette magasztosabbá, aki a református templom kántora.

Eperjes Károly 27 éves korában kezdte el a budapesti Színművészeti Főiskolát. Jelentős színházakban játszott, míg az Új Színházhoz szegődött. Neves filmrendezőkkel dolgozik, mint – a teljesség igénye nélkül való felsorolásban – Bereményi Géza (A hídember), András Ferenc (A nagy generáció), Gárdos Péter (Uramisten) és Szabó István (Redl ezredes). Több rangos kitüntetés birtokosa, többek között négyszer nyerte el a Filmszemle díját, Jászai Mari-díjas és Kossuth-díjas művész.

Verseket gyűjtött egybe, amelyek a legjobban segíthették őt tiszta gondolatok megalkotásában az Istenhez vezető úton. A tiszta gondolatok tiszta szerkezetet követelnek, ez jellemezte az előadást is. Három rész, három egymást kiegészítő téma: a tudat (szabad akarat), a lélek (megtérés) és a szellem (a lét végső értelmét kereső versek). Rendhagyó volt ez a délután nemcsak azért, mert mintegy ránk omlott a szép magyar beszéd – errefelé ez nem olyan gyakori mint Magyarországon –, hanem azért is, mert a verseket elemezte. Értelmezte őket. A bibliához fordult ő is, akárcsak a költők, akiket kihívott. "Isten rajtad végtelen könny, Isten benned végtelen mosoly" – írta Weöres Sándor. Eperjes feldolgozásában is így áll szemben egymással az öntörvényű ember és az Isten-törvényű ember.
Megalkuvást nem tűrő megjegyzései keményen kritizálták a mai magyarországi politikai helyzetet is. Ostorozta az egoizmusra épülő izmusokat, így a liberalizmust, a bolsevizmust, a nacionalizmust és a globalizmust. A nemzetet egybe kell fogni, hangsúlyozta, és ez liberális és nacionalista módon nem megy. "...imádni az Istent, s egymást szeretni" – írja Ady a Karácsony című versében. Ismerős gondolat: szeresd uradat, Istenedet, szeresd felebarátodat. Ennek kapcsán utalt a 2004. december 5-i magyarországi választásokra (állampolgárságot kérhettek volna a Trianon után elcsatolt területek mai magyar lakosai), amelyet "lelki Trianonnak" nevezett.

Eperjes elmondta, hogy Magyarország lakosságának 72 százaléka megkeresztelt ember. Ennek azonban csak 12 százaléka gyakorolja a vallását. "Ha annyian mentek volna szavazni decemberben, mint ahányan shoppingolni voltak ugyanakkor..." – elmélkedik hangosan és hevesen támadja az egység hiányát; az Isten, a család és a haza egységét.

Pilinszky János versei felé kalandozva egyre elméletibb és bonyolultabb lett a versek feldolgozása. A lényeg kicsillogott: van Teremtő és hozzá visszaút. Elmegyünk kutatni, mint tette József Attila és Ady is, de visszatérünk hozzá. Visszatérünk Istenhez és hazához. Mert hiába húzták ki József Attila, Móra Ferenc és Fekete István alkotásaiból is azokat a keresztény morálra utaló sorokat, amelyek nem feleltek meg profán politikai céloknak, azért "Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot".

Niemetz Ágnes
A teljes cikk az Amerikai Magyar Népszava 2005. június első heti számában olvasható


Eperjes Károly és Rakusz Tamás