2005. április 9. - Magyar Örökség Háza, New Brunswick, NJ

Vers Hangja Irodalmi Kör emlékműsora:

100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA

Fotók: Győrffy Gabriella és Sohár István

JÓZSEF ATTILA 1905 - 1937

Az ő születésnapján ünneplik a költészetet. Pedig Petőfi a legnagyobb nemzeti költőnk és Ady a legnagyobb magyar költő. József Attila csak a legnagyobb költő, aki valaha magyarul írt.

Rigó Béla

Egyedülálló zenei hallással kezelte a szonettet, az alkaioszi, a szapphoi strófát, a hexametert, és a belső ritmussal fűtött szabad verset. Költészete megújította a magyar nyelv szóhasználatát, nyelvében zenei ritmika, játekosság, filozófia és bölcsesség tükröződik.

Méltán tekintik a magyaron túl az európai és a világirodalom egyik legnagyobb alkotójának.

Makkai Ádám

ATTILA JOZSEF

His is an incandescent intellectual poetry, rich in forms ranging from the sonnet to Alcaics and Sapphics, replete with a new vocabulary, a tactile imagery and lulling rhythm, playfulness, philosophy, and wisdom: here man is an atom who knows both his constructive and destructive energies.

Adam Makkai

Harkó Gyöngyvér


A VERS HANGJA IRODALMI KÖR New Brunswick és New York környékének verskedvelő magyarságát gyűjti össze két vagy három hónaponként a New Jersey állambeli New Brunswick városban lévő Magyar Örökség Központban rendezett irodalmi verses-zenés előadásaira.

A téma mindig más: az édesanya alakja a magyar versben, szerelmes versek, Isten kezében, népballadák, költői hitvallás a XX.századi magyar versben, Bolyai emlékműsor, tavaszi ébredés, Arany János balladák, 1848, 1956, karácsonyi versek, 1000 éves történelmünk versekben, legendák, versek, mondák a magyar vizekről.

A verseket és énekeket a Kör tagjai és meghívott vendégei tolmácsolják. A Kör tagjainak és vezetőjének, Harkó Gyöngyvérnek, 15 éven át örömmel végzett, önzetlen és igényes munkája eredményeként, a vershez szoktatott, angol nyelvterületen élő magyar közönség, már valóban igényli a magyar ‘vers hangját’, amelyet néha kiegészít angol fordítás is.

A Vers Hangja Irodalmi Kör 2005. április 9-én ünnepelte a magyar és világirodalom nagy költője - JÓZSEF ATTILA - munkásságát a költő születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett díszműsorával.


Szőllőssy Róbert:

"De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni."
(Kedves Jocó)

Difiore Marci:

"Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra."
(Mama)

Harkó Gyöngyvér:

"Piros kedve pillangó volt, sárba fulladt ott Erdélyben,
Zöld reménye foszlányai meghaltak a Felvidéken."
(Bús magyar éneke)

Julia Eddinger:

"In the midst of distance his Hungarian song seeks out god,
it can’t help but mourn his old home, brothers, his wasted sod."
(The Song of a Grieving Hungarian)

Paul Sohar és Bereczki István:

"…s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen."
(Tiszta szívvel)

Szilágyi Ákos:

"Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani."
(A Dunánál)

Harkó Gyöngyvér:

"Uram, hazám el egészen ne felejtsed."
(Bús magyar éneke)

Paul Sohar:

"My twenty years are worth a soup,
it’s a buyer I must find…"
(With a Pure Heart)

Harkó Gyöngyvér:

"Már nem törődnek semmit az idővel..." (Éhség)

Balla Zsolt:

"Szegények éje! Légy szenem,
füstölögj itt a szívemen,"
(Külvárosi éj)

Szilágyi Akos:

"Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt."
(Ars poetica)

Bereczki István:

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
      csecse
      becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
      magam
      magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
      Az ám,
      Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
      szegény
      legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
      fura
      ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
      a hont
      kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
      hevét
      s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
      gagyog
      s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
      sekély
      e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
      taní-
      tani!

Paul Sohar:

For My Birthday

Today I’m turning thirty two,
for a gift this verse will do,
      gimcrack
      knickknack:

in a nook of this café
it’s the surprise of the day
      from me
      to me.

The thirty two are gone, and heck,
I’ve never earned a monthly check.
      How grand,
      my Land!

I tried to wield a chalk, back when,
instead of a poet’s fountain pen,
      a sad
      old lad.

But no instructor became of me,
dismissed by a university
      nitwit
      bigwig.

His admonition still hits home
for my "With a Pure Heart" poem,
      tried hard
      to guard

the land against the likes of me.
With my spirit eyes I still can see
      his flame
      and name:

"As long as I live you’ll never fare
as a high school teacher anywhere,"
      he blows
      and glows.

If it warms Professor Horger’s heart,
this poet’s given up grammar art,
      his joy
      poor toy –

It’ll be my nation, not a high-
school class, that someday I
      will reach
      and teach!

Translated from the Hungarian by Paul Sohar

Gorondi Csilla, Gorondi Réka és
Gorondi Enikő:

"Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron."
(Kertész leszek)

Szilágyi Ákos:

"Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?"
(Óda)

 

Szilágyi Ákos gitáron

Vargha Mária:

"Mint zuhatag hullt alá a tűz.
Állva száradt el a fejedelem."
(Indiában, hol éjjel a vadak)

Újvári Miklós gitáron és Hugo Duran bőgőn

Gorondi Csilla, Gorondi Réka és
Gorondi Enikő:

"E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szüljön meg az anyád"
(A hetedik)

Balla Zsolt:

"Árultam forgót, kenyeret, könyvet,
ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb."
(Kész a leltár)

Bereczki István:

"Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz."
(Tudod, hogy nincs bocsánat)

Szilágyi Ákos:

"Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered."
(Gyermekké tettél)

Bereczki István:

"Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom."
(Talán eltünök hirtelen)

Balla Zsolt:

"s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van."
(Thomas Mann üdvözlése)

Harkó Gyöngyvér:

"neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál."
(Kései sirató)

Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelô nappal én is kelek,
nem törôdök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

I'll Be a Gardener

I’ll be a gardener of trees,
with the rising sun I’ll rise
and see to it that none of my
pregnant flowers ever dies.

Pregnant loving flowers will
flock around me in a sea,
and I don’t care their kiss can sting
if they’re flowers true to me.

I’ll drink milk and smoke a pipe,
my good name I will staunchly guard,
no harm can come to me if I
plant myself too in the yard.

There’s a great need for this work
in the east and in the west –
when this world dies it will need
flowers on its grave to rest.

Translated from the Hungarian by Paul Sohar

Meghatott taps József Attilának