Kedves Barátaim, New Brunswick-i magyarok!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt beszélhetek az október 23-át megelőző este. A megemlékezésben a forradalmaink kitörését megelőző estékről szeretnék beszélni, amelyek izgalmakkal voltak teli, hiszen nem tudták mit hoz a holnap.

A Március 15-t megelőző estét a márciusi ifjak a Pilvax káváházban töltötték vitával és nehezen tudtak dűlőre jutni a holnapot illetően. "A hangulat mind jobban fölveszi a káosz jellegét és már egymás szavát sem értik”, ahogy ezt Mikszáth Kálmán írta le a Jókai Mór élete és kora című könyvében.

"Az óramutató éjfél felé közeleg, néhányan távozni készülnek, Jókai is.

'Aludjunk rá egyet!' - mondja.

'Ne aludjunk Marci', mennydörgi Petőfi - határozzunk előbb.

Vajda János az ajtóhoz rohan és becsukja.

'Uraim, addig innen ki nem mennek, míg nem határoznak!' Ez döntött.
Az ifjúság vezetői most már hamarosan, s egyetértően határoznak a 12 pontban.

Két órát ütött az óra, amikor eloszlottak azzal a jelszóval, hogy 'nyolc órakor reggel itt leszünk!'"

A másnapi eseményeket már ismerjük.

Az 56-os forradalmat több esti gyűlés is megelőzte. Először október 16-án este 7 órakor gyűlt össze a szegedi egyetemi ifjúság az egyetem Auditorium Maximum nagytermében, hogy megvitassák az egyetem életében szükséges változásokat. Szegeden már ezen az estén megbeszélték a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) szükségességét. A következő október 20-án lévő gyűlésen elfogadták a MEFESZ szabályzatát és kevéssé ismert, hogy a forradalom követelései először nem Budapesten, hanem Szegeden, a MEFESZ ülésén fogalmazódtak meg és küldötteket küldtek az ország többi egyetemeire.

A szabályzat tartalmazott 10 egyetemmel kapcsolatos követelést és 7 pontban a politikai követeléseket. Az október 20-i gyűlés hatására a minisztérium elrendeli, hogy az ország összes egyetemén gyűléseket kell tartani, és az egyetemi párt- és DISZ-vezetés magyarázza meg a kari, egyetemi ifjúságnak, hogy: "elvtársak, most ez a politikai helyzet". Ezeket az október 22-i, mert ez esett hétfőre, gyűléseket ők szervezik, csak arra nem számítottak, hogy a gyűlések hangulata milyen fordulatot vesz.

Szegedről Kiss Tamás ment el a Műegyetemi gyűlésre, ahol a jelenlevő párt és DISZ megbízottak nem engedték a mikrofonhoz előszőr, de a diákság nyomásának hatására szóhoz jutott és ismertette a szegedi fejleményeket, a MEFESZ megalakulását. A hallgatóság csatlakozása a MEFESZ-hez egy emberként történt. A forradalom kitörése előtti napon csatlakoztak a MEFESZ-hez a többi budapesti, debreceni, miskolci, pécsi és soproni diákgyűlések. Ezután megszerkesztették a maguk 12 pontját, amely aztán 16 pont lett, majd az 1956-os forradalom 16 pontjaként váltak ismertté.

A Műegyetemen elhatározták, hogy másnap 23-án újra találkoznak és együtt vonulnak a Petőfi szoborhoz, a parlamenthez és a Bem szoborhoz… de ez már a vasárnapi nagy ünnepséghez tartozik.

Végül megjegyzem, hogy nem kis bátorság és elszántság kellett, ahhoz, hogy valaki odaálljon a rendszerrel szembeszállni, hiszen 10 éves terror után voltunk, amikor már egy poltikai viccért is börtön járt. Ma este emlékezzünk ezekre a bátor fiatalokra, akiknek köszönhetjük, hogy a kommunista rendszer 89-ben megbukott és ma Magyarország polgárai szabadon dönthetnek sorsuk felől.

Köszönöm a figyelmüket.

Sohár István