"Hazámba vágyom, Duna Tisza partja vár, szebb ott az álom..." - Cigány Jóska, hadd említsük azon a néven, ahogy errefelé mindenki ismeri, ezzel a nótával és harmonikájával köszöntötte a tiszteletére összegyûlteket.

Bár a New York környéki magyarság sok-sok év óta jól ismeri Cigány Jóskát, mégis vajmi keveset tudtunk róla így élvezettel hallgattuk ahogy színes életérõl mesélt. Magyar Kálmán kérdezgette angolul, de Jóska, annak ellenére, hogy ott volt magyarul nem beszélõ nagy családja, csak magyarul mesélt, Kálmán fordította angolra.

"1932-ben születtem az árok partján. Igazi cigány vagyok, apám s anyám is az volt..."

10 éves koráig már annyi mindent megélt, hogy egy közönséges halandónak három életre is elegendõ lenne. Már gyerekkorában hegedûlt, hiszen nagyapja is híres zenész és szórakoztató cigány volt Festetich gróféknál. 1956-ban résztvett a szabadságharcban. Egy alkalommal puszta kézzel akarta leverni a fémbõl készült nagy vörös csillagot, fél évig fájt is utána a keze. Szabadságharcunk bukása után az USA-ban kezdett új életet, ahol hamarosan vett egy jó hegedût, hogy magát és másokat szórakoztathassa zenéjével.

36 éves volt amikor megismerte édesapját, aki hosszú évek óta itt élt Newark-on de nem tudtak egymásról. Mikor Jóska Magyarországon járt édesapja után érdeklõdve tudta meg milyen közel laktak egymáshoz.

Elõadás közben a hegedût is kézbevette, igaz, nem a sajátját, hanem Magyar Kálmánét és ennek komoly oka van. Ritkán játszik hegedûn - utoljára két évvel ezelõtt a Múzeum bálon vette fel Magyar Öcsi hegedûjét és szórakoztatta a bálozókat legnagyobb csodálkozásunkra. Senki nem tudta, hogy Jóska hegedûlni is tud. Ahogy elbeszélte, vagy negyven évig nem hegedûlt, mert fiatal korában egy alkalommal aki felfogadta és húzatta egyik nótát a másik után és ígérete ellenére a végén nem fizetett, annak fején dühében összetörte a hegedût...

...azóta csak tangóharmonikán játszik, így is ismeri mindenki. Annak ellenére, hogy egész életében nehéz fizikai munkát végzett, ujjai könnyedén futkároznak a billentyûkön és õszintén mondhatjuk, hogy senki olyan szívbõl jövõen nem tud játszani és szórakoztatni, mint Cigány Jóska.

Az elõadás után tovább szórakoztatta a vendégeket, addig amíg ki nem kellett üríteni a termet.

 EMBEREK - 1956

A múzeum fotókiállítása a forradalom évfordulójára emlékeztetett
Korabeli újságkivágások alapján összeállította: Kerkay Emese

Kapcsolódó oldalak:

Passaic - gimagine fotóriportok