Lang Gyorgy

Az ajtóban egy barátságos kutya fogadott, kíváncsian szaglászott végig - ne féljen tõle, ez egy magyar kutya, beszél is magyarul - szólalt meg kedvesen a háttérbõl Láng György, majd bevezetett Central Park-ra nézõ tágas irodájába. A szobában lévõ hatalmas könyvespolcok roskadoztak a különféle - leginkább szakácskönyvek súlyától. - Nézze csak ez a szegedi szakácskönyv, írta Rézi néni, ára 5 korona - vette kezébe egyik könyvét féltõn a házigazda - vagy itt van ez a másik a francia-magyar szakácskönyv, nélkülözhetetlen minden háztartásban, vagy itt ez a régi 182O-as szakácskönyv, õrjítõ egyébként, hogy mostanában mennyi szakácskönyvet adnak ki, például Amerikában tavaly 900-at adtak ki és ez így megy mindenhol az egész világon. Most akkor mindjárt meg fogja kérdezni, hogy mi a kedvenc ételem, ugye? Elárulom, hogy például libamájat bármikor tudnék enni, sütve ahogy a mamám készítette, frissensült pénteki kenyérrel. A levesekért is nagyon rajongok.

Nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg, mit csinál, hogy ilyen jól tartja magát. - Nézze kérem, én negyven éves vagyok, ilyen egyszerû - válaszol Láng György nevetve. Idõközben megérkezik felesége Jenifer, aki az iroda mellett lévõ, méltán világhíres Café des Artistes nevû éttermüket vezeti. - Jenifer már 23 éve a feleségem - meséli szeretettel Láng György, majd cinkosan rám kacsint - már 3 feleségem volt, most jön majd a negyedik, ne nevessen.

A családra terelõdik a szó, két gyermekük van, Simon és Georgina. - Egy kicsit beszélnek csak a gyerekek magyarul, ezért is tervezzük, hogy Simon a nyáron hazamenne Magyarországra és vagy a borászatban vagy az étteremben dolgozna, legalább megtanulna rendesen magyarul.

Láng György-nek azonban nincsenek nyelvi problémái, tökéletesen beszél magyarul, angolul, egy kicsit olaszul és németül.

- Igen, egyszer egy újság azt írta rólam, hogy Láng úr öt nyelven beszél, csak az a baj, hogy egyszerre. Viccet félretéve, tudja én 1946-ban jöttem el Magyarországról, az bizony már régen volt de természetesen nem felejtettem el magyarul sõt, nemrégiben a vendégem volt Kertész Imre a feleségével Magdával és együtt vacsoráztunk mikor is Imre azt mondja, figyelj Gyuri te olyan dunántúliasan beszélsz magyarul, mondom hát székesfehérvári gyerek vagyok én - nevet rám kedvesen.

Visszakanyarodunk a múlthoz. A kezdetekrõl faggatom, a hegedûlésrõl, az álmokról.

- Igen, híres hegedûmûvész akartam lenni, gyakoroltam is rendesen de aztán jött a háború, majd a Csillag börtön ahol 9 hónapot töltöttem, utána már a kezeim nem voltak megfelelõek a hegedüléshez. Kijöttem Amerikába és rendes állás után kellett néznem. Ekkor kerültem a Columbia Egyetem klubjának éttermébe, itt voltam zöldségpucoló és amikor már úgy éreztem, hogy a zöldségpucolásról mindent tudok akkor elmentem egy másik helyre és így vándoroltam egyik helyrõl a másikra, a Hotel Plaza-ban lettem saucier vagyis mártás készítõ, aztán végre elértem a Waldorf Astoria-ba ahol helyettes bankett igazgató lettem. Ezután kértek fel konzultánsnak új éttermek, szállodák nyitásához, ami akkor egy teljesen új fogalom volt, azt hiszem én voltam az elsõ ilyen konzultáns. Értek közben kudarcok is, nem mûködött minden úgy, ahogy én azt elképzeltem, az életrajzi könyvemben ezért is egy egész fejezetet a kudarcoknak szenteltem. Aztán 1990-ban Ron Lauder, akit még régebbrõl ismertem, felhívott, hogy úgymond csináljunk valamit Magyarországon, hiszen õ is magyarnak érzi magát az édesanyja, Estee Lauder révén. Igy jutottunk el a Gundel Étteremhez. Hatalmas munkával és lelkesedéssel vágtunk bele. Azt akartuk, hogy olyan legyen amilyen volt, a világ egyik legjobb étterme. Remélem nem okoztunk csalódást.

Közben fotós kollégám kérésére elhelyezkedik az íróasztala mögött a fotó kedvéért, de amikor a fotózásnak vége, cinkos mosollyal az arcán hozzánk fordul. - Nézzék van itt egy csomó marhaság, gyûjtök én mindent, azt mondja ez például szénsavas lábsó,ebben az üvegcsében pedig a kommunizmus utolsó lehelete található - olvassa fennhangon, mi pedig jobbra-balra dõlünk a visszafojtott nevetéstõl - látják ha unatkozom akkor ilyen dolgokat gyûjtök.

Azt nehéz elhinni, hogy Láng György valamikor is unatkozik. Nemrég szerepelt például Szabó István Being Julia cimû új filmjében, ahol a végsõ jelenetben õ volt a fõpincér.

- Szabó Istvánt nagyon tisztelem, egyik kedvenc filmem a Napfény íze, szóval mikor megkért akkor egy picit meglepõdtem de nagyon örültem. Nem volt könnyû, István rengeteget dolgozik, igazi maximalista de sokat tanultam a forgatás alatt. Úgy voltam vele, hogy ilyet még úgysem csináltam, igazi filmben még nem szerepeltem.

Beszélgetésünk végén, elnézésünket kérve a raktárba sietve majd néhány perc múlva két vaskos kötettel tér vissza.

Terítéken az életem címû könyvét ajándékozza nekünk. De nemcsak ajándékozza hanem dedikálja is. Kézírása lenyûgözõ, kódex-et másoltak ilyen gyönyörû betûkkel évszázadokkal ezelõtt. Engem a vele eltöltött idõre emlékeztet.

Muhi Mária

Láng György, aki Magyarországon született és végezte iskoláit, a világ legkiválóbb vendéglõiben kezdte meg konyhamûvészeti pályafutását. Az 1950-es években a New York-i Waldorf Astoria bankettmanagere volt, világhírességek részére rendezett banketteket, köztük olyan személyiségek részére, mint Hruscsov, vagy I. Erzsébet brit királynõ. Hamarosan az amerikai vendéglátóiparban végbemenõ megújulás vezetõ stratégája lett, eközben felkutatta és elhozta Indonéziából és a Fülöp Szigetekrõl távoli vidékek egzotikus ízeit. Végül egy új fogalmat kreált: a nemzetközi vendéglõ-konzultáns hivatását. Több, mint 300 vendéglõt, szórakozóhelyet kreált a világ több, mint két tucat országában. Láng a tulajdonosa az 1917-ben nyílt Café des Artistes-nak, amelyet New York egyik legkitûnõbb éttermének tartanak. Láng 1990-ben visszatért szülõhazájába, Magyarországra, ahol társával,Ronald S. Lauderrel együtt megvásárolta a legendás Gundel étteremet. Ma úgy írnak róla, hogy "õ az, aki vendéglõket kreál" (Fortune Magazin), "egy tudós agyával, egy mûvész szívével és egy maratoni futó energiájával rendelkezik" (The New Yorker), "újabb csodatettet hajtott végre Budapest legendás éttermének, a Gundelnek megújításával" (Wall Street Journal).
Láng 1969 és 1976 között elnöki kinevezés alapján egyik vezetõje volt az Amerikai Forradalom Kétszázéves Jubileumi Bizottságának és a Festival USA elnökeként terveket dolgozott ki, nemzetközi csereprogramokat és eseményeket koordinált a kétszázéves jubileum ünnepségeire: 1986-ban Ronald Reagan elnöki megemlékezésben részesítette Lángot az Egyesült Államokba való érkezésének negyvenedik évfordulója alkalmából. Az Indiana Egyetem tiszteletbeli doktori diplomában részesítette, megkapta a Magyar Köztársaság Elnöke aranyérmét a pro Budapest díjat, és más kitüntetéseket.
Íróként megalkotta a "Klasszikus Magyar Konyha" címû mûvét, (Atheneum, 1971) amelyet világszerte a téma alapmûvének tekintenek, a Compedium of Culinary Nonsense (1980) címû mûvét, a Café des Artists Cookbook-ot, valamint önéletrajzi mûvét, amely angolul "Nobody knows the truffles seen" magyarul "Terítéken az életem" címen jelent meg (Knopf, 1998. illetve Vince kiadó, 1999).