Egy kis nosztalgia

Nem mindennapos sportélményben volt része a lelkes magyar szurkoló csapatnak múlt hétvégén a Long Island-i Eisenhower uszodában. A kétszeres olimpiai és világbajnok férfi vízilabda válogatott látogatott New Yorkba, hogy kiharcolja a július végén Belgrádban megrendezésre kerülõ Világliga döntõbe jutást. Amiért idejöttek a fiúk, azt makulátlanul végre is hajtották. A szombati, horvátoktól elszenvedett vereség kivételével minden ellenfélen magabiztosan gázoltak át és kivívták maguknak a szereplés jogát a Belgrádi fináléra.

Aki ott volt a 2003-as Világliga döntõn feltûnhetett, hogy az akkori csapatból az idén nem utazott New Yorkba Benedek Tibor, Steinmetz Barnabás és a Varga fivérek, Tamás és Zsolt. Mind a négyük világklasszis játékos és meghatározó részesei nemzeti válogatottunknak. A legszembetûnõbb változás Benedek Tibi távolléte volt, aki 17 éves kora óta oszlopos tagja majd kapitánya volt a magyar válogatottnak. Bevallom õszintén, furcsa érzés volt ennyi év után magyar vízilabda válogatott meccset úgy nézni, hogy a 8-as sapkában nem Benedek Tibit láthattam szelni a habokat. Kiemelkedõ klasszisa, sportemberi magatartása és vezéregyénisége az utóbbi 16 évben meghatározó része volt a magyar vízilabdának és egyben a magyar sportnak is. Steinmetz Barnabás Kemény Dénes fiatalításának lett áldozata. A sportágat kedvelõ szurkolóknak nem lesz könnyû megemészteni Barna piros-fehér-zöld színekben végrehajtott hatékony védekezésének, hátulról eleresztett bombáinak hiányát. Varga Tamás egy alattomos betegség után rövid felépülési haladékot kért Kemény Dénes kapitánytól. Jó hír a szurkolóknak, hogy õt és a tõle megszokott kiemelkedõ center és védõjátékot és persze hatalmas bombagóljait nemsokára újra láthatjuk nemzeti színekben. Öccse, Varga II Zsolt végig a válogatott kerettel edzett és az utolsó pillanatokban maradt ki az utazó csapatból.

A csapat gerince nem változott, Kásás-Kiss Gergõ-Molnár-Biros-Vári-Fodor és a két kapus Szécsi és Gergely mellett a 2003-as VB-n kiemelkedõ játékot mutató Madaras is kihagyhatatlan csapattag lett és úgy tûnik, hogy két fiatal tehetség, Szívós Márton és Varga Dániel is megvetheti a lábát a nagyok között. Nem is beszélve egy másik balkezes bombázónkról, Kiss Gergõ és Madaras Norbi mellett Kiss Csabáról, aki Benedek kiválásával nagyobb szerephez juthat a nemzeti csapatban, valamint a már Athénban olimpiai újoncként is kimagaslót alkotó Steinmetz Ádámról, aki bátyja, Barnabás kiválása után továbbra is gondoskodik arról, hogy a családi hagyományokhoz híven a Steinmetz név továbbra is képviselve legyen a válogatottban (édesapjuk Steinmetz János az 1973-as belgrádi világbajnok magyar csapat tagja volt).

A meccsekre visszatérve, az Eisenhower uszodában mutatott játék képe alapján végig úgy tûnt, hogy még jó pár éven keresztül ez a mostani gárda fogja rettegésben tartani az ellenefeleket. A szombat esti, horvátok elleni kicsit lassabb és balszerencsésebb játék és persze a végén egy érthetetlen bírói ítélet következtében elvesztett meccs kivételével nagyon magabiztosan és fölényesen játszottak a fiúk.

A csapat tagjai remekül érezték magukat New Yorkban és elmondásuk szerint szívesen jöttek vissza a 2003-as Világliga gyõzelem óta a lelkes New York-i magyar közönség elõtt játszani, habár az egyhónapos távollét családjuktól és a VB-re való kimerítõ felkészülés sokat kivett belõlük. Így a mostani Világliga sorozat kicsit másképp alakult mint a 2003-as. A meccsek utáni ünneplés helyett a csapat máris egy újabb jelentõs mérföldkõ megtételére készül, a Montreal-i világbajnokságra, ahol világbajnoki címük megvédéséért kell majd küzdeniük.

A csapat tagjai hálásak voltak a magyar szurkolóknak akik kijöttek õket buzdítani és 2003-as formájukat hozva ezúttal is remek hangulatot teremtettek a lelátón és jelentõsen "túlkiabálták" az amerikai és más országok szurkolóseregét. Cserébe lelkes szurkolásukért a magyar rajongók úgy érzem tökéletesen ki lettek szolgálva, remek és színvonalas vízilabdának lehettünk tanúi.

Egy héttel a Montreal-i VB kezdete elõtt ezúton is szeretnék kívánni az összes magyar honfitársammal együtt sok sikert ennek a végtelenül szimpatikus és az évek során kiemelkedõ sportemberségrõl tanúbizonyságot tévõ csapatnak és Kemény Dénesnek. Amit ezek a srácok elértek hosszú évek szorgalmas, kõkemény munkájának és kitartásának az eredménye. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a csapat többsége diplomás ember (van aki kétdiplomás), aminek a megvalósítása nem akármekkora feladat napi 4-6 órás edzések sorozatos terhelése mellett.

Ha belegondolunk, hogy a csapat még mindig nem mondható öregnek (a legidõsebb játékos Molnár Tamás a maga 30 évével), akkor reálisan kijelenthetem és amellett szívbõl remélem, hogy még egy olimpiai aranyért is szurkolhatunk majd ennek a kiváló sportolókból alkotott csapatnak a 2008-as döntõben. Gondolom azt is megbocsájtanánk majd nekik, ha a gyõzelmet olyan formában adnák elõ, ahogy azt láthattuk Athénban, azaz a Sidney-i diadallal ellentétben a meccsnek egészen a végéig izgulhattunk, hogy a lefújás után felugorva, örömmámorban ünnepelhessünk és a csapat tagjait újra a vízbe köpenyestõl beugorva ünnepelve lássuk, ruhástól vízbe dobva Kemény Dénes kapitányt, Kásás Zoltán edzõt, Dr. Pavlik Gábor csapatorvost és Mátefalvi Csaba kapusedzõt.

Ha valaki, akkor ezek a fiúk igazán megérdemlik, hogy hosszú évek kitartó munkájáért, az aranyérmekért és a magyar vízilabda újbóli felvirágoztatásáért mindenbõl a legjobbat kapják.

Felvégi Péter

Felvégi Péter kilenc éven keresztül szerepelt a magyar felnõtt elsõ osztályban és tagja volt az 1993-as ifjúsági Európa-Bajnok magyar válogatottnak a mostani nemzeti csapatból Vári Attilával, Kásás Tamással, Fodor Rajmonddal és Kiss Gergõvel együtt. Jelenleg kockázatelemzõ a Wall Street-en.