Dr.Horváth Gábor köszöntõjében kiemelte, hogy nagyszerű, bátor 1956-os forradalmat követõ szabadságharcunk bár elbukott, eredményeit tekintve mégis visszavonhatatlanul győzedelmeskedett. A magyar nép szabadságot, függetlenséget, demokráciát követelt, s ez a hősi kiáltás a barikádok tetejéről szerte hallatszott a világban. Azokkal a hősi napokkal a magyar nép, az 56-os forradalom résztvevői újra olyan helyet vívtak ki Magyarországnak a világ népei között, amely helyreállította a magyarság megbecsülését. Megváltották a magyarság újabb generációi számára is a visszavonhatatlan helyet a demokráciák megbecsült közösségében.

Az 56-os forradalom és szabadságharc egyik legfőbb tapasztalata, hogy együtt és közösen ápoljuk a múlt hagyományait, emlékezzünk a hősökre, az áldozatokra és együtt és közösen gondolkodjunk a magyarság közös jövőjéről.

Dr. Lakatos István, egyetemi tanár a szemtanú perspektívájából emlékezett az 1956-os forradalomra és szabadságharcra és az odavezetõ folyamatra.

Történelmi visszatekintésében az 1945 utáni demokratizálódás reményeinek elvesztésérõl, a kommunisták 1948-as hatalomátvételérõl, ártatlan százezrek meghurcolásáról, a hírhedt koncepciós perekrõl szólt, melyekben vádló és védõ elõre betanult szöveget szajkózótt és a bíró már a tárgyalás elõtt kézhez kapta az ítéletet.

Sztálin halálát követõen, 1953-tól megindult egy társadalmi folyamat, mely hangot adott ellenvéleményének, 1955 novemberében az  "írók lázadásán" a Magyar Írók Szövetsége memorandumában nyíltan kritizálta a hazai viszonyokat. Rajk László és társainak 1956. október 6-i újratemetésén hatalmas tömeg kísérte a halottakat utolsó útjukra, amely egyben tüntetés volt a rendszer ellen.

Dr. Lakatos István a Szegeden történteket idézte: "10 nappal a budapesti események után, Szegeden, az én városomban történt valami, ami a kommunista párt számára a vég kezdete volt. Október 16-án a Szegedi Tudományegyetem gyûlésén kimondtuk, hogy a kommunista ifjúsági szövetség nem képviseli érdekeinket, ezért kiválunk a DISZ-bõl és helyette megalakítjuk a párttól független ifjúsági szövetségünket, a MEFESZ-t." Hasonló határozatok születtek az ország többi egyetemein is, majd a budapesti egyetemisták 14 pontban követelték, többek között, új kormány megalakítását Nagy Imre vezetésével, az összes szovjet csapatok azonnali kivonulását Magyarországról, általános és titkos választásokat több párt részvételével, a politikai foglyok részére teljes amnesztiát, a néptõl idegen címer helyett a régi Kossuth címer visszaállítását.

Elérkezett október 23-a, - ahogyan Dr. Lakatos István nevezte - a "csodák napja". A Petõfi szobornál kezdõdött békés tüntetés a rádiónal az ÁVO gyilkos sortûzébe torkollt, s a diákmegmozdulásból fegyveres felkelés lett. Bár a forradalmat elsõsorban írók és egyetemista hallgatók indították el, amikor a fegyverek megszólaltak munkásfiúk és leányok nagy tömegben csatlakoztak és a harcok legnagyobb terhét õk viselték Budapesten.

A közelmúlt eseményeire, a berlini fal ledöntésére, a vasfüggöny megnyitására, a szovjet csapatok visszavonulására, a közép-európai demokratikus rendszerek megalakulására és a Szovjetunió szétesésérére utalva ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét Dr. Lakatos István: "Nagyszerû érzés számomra a tudat, hogy ezekhez a világraszóló eseményekhez vezetõ utat kis Magyarországunk forradalma nyitotta meg 1956-ban, 48 évvel ezelõtt."

Kapcsolódó oldalak:

Megemlékezés a New York-i Fõkonzulátuson

Nemzeti ünnepek - gimagine fotóriportok