Márai Sándor: Mennybõl az angyal

Mennybõl az angyal - menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Agyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember elõtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Õ sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendû népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.''

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Õk, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égbõl,
Mindig új élet lesz a vérbõl.
Találkoztak õk már néhányszor -
A költõ, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is õk vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, - mennybõl az angyal!

New York, 1956

"Az 1956-os magyar Forradalom nélkül nem bukott volna meg a világkommunizmus 1989-90-ben!" - jelentette ki magyarul a Kossuth terem csodás emlékmûsora keretében Barry Farber, rádió és tévé moderátor, Amerika egyik legsikeresebb publicistája, sok sok könyv szerzõje. Barry volt a Cserey Erzsi által írt, rendezett sokoldalú, értékes elõadás leghíresebb szónoka. Évtizedek óta imádja a magyarokat és megtanulta nehéz nyelvünket is. Elmondta, hogyan segítettek a lelkes amerikai barátok a magyar menekülteknek az osztrák határnál.

Tragikus eseményekrõl szólt a mûsor elsõ része. A világ talán ma sem tudja, hány hõs magyar nõt végeztek ki a bitang vörösök.  Cserey Erzsi, Lendvay Gabriella és Kovács Szilvia, katonai egyenruhában, fegyverrel a kézben vitték vissza a meghatott nézõket a pesti utcai harcokba. Szinte kibírhatatlan volt a feszültség, amikor hallottuk, hogy ezeket az ifjú nõi hazafiakat hogyan akasztották fel. Örök szégyen a civilizáció történelemkönyvében.

Kovács Szilvia térdelve, hatásosan mondta el Márai Sándor: Mennybõl az angyal c. versét. Cserey Erzsi mély átérzéssel szavalta Wittner Mária: Hóhér vigyázz a hajamra és Claire Kenneth ma már közismert versét: Anyu, most tüntetni megyek... Felhangzott az Ave Maria, Lendvay Gabi elõadásában, bizony szem nem maradt szárazon!

A remekül összeállított mûsor második felében a két kiváló szoprán-énekesnõ, Lendvay Gabriella és Látrányi Éva dalait hallgattuk. Látrányi Éva, mezzoszoprán, "zenei otthonának", Erdélynek melankolikus, gyakran Bartók Béla mûveire emlékeztetõ  népzenéje, dalai roppantul tetszettek a hallgatóknak.

Ismét bebizonyította a New York-i Magyar Színház, hogy kis keretben és kevés pénzzel is lehet nagy mûvészi élményt varázsolni. A szabadságot ünnepeltük a Kossuth teremben, méltóan az 1956-os mártírokhoz!

Gerty Agoston