A "Szőke Paradicsom" feladta …

Noha 1989 óta egy jelszó éltette, mégpedig a New York-i Magyar Színház mottója: "Ne add fel!", Cserey Erzsi most mégis feladta. Nem színházát, hanem az élettel való küzdelmet.

Manhattani otthonában minden alkalom egy külön élmény volt minden látogatás. Már a recepcióstól kezdve, aki nem telefonon jelezte a látogató érkeztét, hanem személyesen kopogott be Miss Elizabeth DeCharay-hez. A bõrkanapé kényelmében, Botond-puli lelkes ujjongásai közepette sokszor azt sem vettem észre, mikor telt el a délután, amíg Erzsi élete mozzanatait osztotta meg velem egy "drink" társaságában - ahogy Õ mondani szerette.

Jobbára a szépségekrõl beszélt. Talán emiatt is fedi homály az 56 elõtti idõszakát életének. Hiszen a budapesti nevelkedés évei sosem lehettek téma a beszélgetésben, csakis a Las Vegas-i kezdetek Frank Sinatra és Dean Martin oldalán a show-biz’-ben. Sinatra akkor nevezte el õt Blonde Tomato-nak.

Nem Budapestet, s nem is a sivatagi kaszinóvilágot tartotta azonban sohasem igazi otthonának, hanem Manhattant. Imádta, hogy csak egy ugrásra van a Central Park, ahol nagyokat sétáltak Botonddal, a másik oldalon meg az East River, és a Yorkville – Magyar Negyed jellegzetes 2nd Avenue-ja, a Mokka, ahol gyakran maga is vacsorázott.

A 70-es évek közepén került New York-ba, "ahol akkora a Glamour, mint sehol máshol a világon", s amire leginkább vágyott. Off-Broadway sikerek, filmszerepek… mindenrõl plakátok, újságcikkek, kritikák tanuskodnak. Woody Allen is felfedezte epizód-arcnak a különös akcentusú kelet-európai szõke tüneményt.
Manhattani barátkozásunk és sokéves találkozásaink között egyik alkalommal Budapesten, a Gerbeaud-ban is összehozott az alkalom egy teára. Ott beszélt nekem Varga Lászlóról, a New York-i Magyar Színház megálmodójáról. Aki 1989-ben, amikor úgy érezte, ideje hazatérnie évtizedes emmigrációjából, Csereyt tartotta leginkább alkalmasnak arra, hogy a Színház vezetését átvegye. Varga egy súlyos feladattal bízta akkor meg: "Ne add fel!" …

… És tudom, hogy Erzsi nem is adta volna fel 18 kemény év után sem, ha betegsége le nem gyõzi. Gyűlölte volna, ha bárki megtörten, betegen látja. Élete utolsó napjait így Csepel diszkrét, békés elhagyatottságában töltötte.
Halálhíre nem lett szalagcím sem tengeren innen, sem azon túl. Nem is igen akarta volna. Az azonban teljességgel bizonyos, hogy sokan emlékeznek Rá õszinte tisztelettel és szeretettel.

Dancs Artur

Szatmárnémeti, 2008 január 26.